A .

1)      Szerinted mikor érdemes elkezdeni a színészi pályát? Te mikor kezdted?

Először 17 évesen, Tatabányán játszottam egy darabban. Szerintem mindenképpen akkor szabad elkezdeni musicalben játszani, mikor már túl van az ember a mutáláson.

2)      Az állami vagy a magán oktatást ajánlanád?

Mindkettőnek van előnye és hátránya. Én, többek közt, Gór Nagy Máriánál tanultam. Szerintem az állami tanítás egységesebb, mert ott adott a tananyag, ugyanakkor a magánoktatásban jobban oda tudnak figyelni az ember személyiségére.

3)     Melyik fajta éneklés áll hozzád a legközelebb?

Nem is tudom… Az opera nagyon kötött, arra jobban oda kell figyelni. Talán a musicalt szeretem a legjobban, mert ott az ember szabadabban adhatja magát, lehet romantikus, vagy akár szertelen is.

4)     Előfordul, hogy egy musicalszínész jó, mégsem kap igazán nagy szerepeket, mert nem olyan a hangfekvése?

Igen, ilyen sajnos van. Egy színésznek mindig tudnia kell, hogy ha jelenleg a csúcson is van, lehet, hogy ez holnap már nem így lesz. Ez szerencse kérdése is. De soha nem szabad feladni!

5)     Melyik szerepedet szeretted a legjobban?

Mindegyiket másért szeretem, de ha választanom kell, akkor talán a Rudolf és a Mozart szerepe a kedvencem.

6)    Volt egy komoly sérülésed is, ami miatt most már nem játszol a Budapesti Operettszínházban. Mi történt pontosan?

Először az Elisabeth előadás közben történt baleset, ahol Rudolf szerepét játszottam. A forgószínpad nem működött rendesen, így mindannyian kiestünk a ritmusból. Az egyik táncosnak pont felém kellett ugrania, és nekem el kellett volna kapnom, gyorsan kellett felállnom, a hirtelen mozdulattól a térdemben levált egy darab porc. Két hét múlva már ismét játszottam, amit nem lett volna szabad. Azután a Mozart!-nál jött a következő sérülés, megint ugyanazon a térdemen. Azóta még mindig fáj.

7)     Játszol most valahol?

Jelenleg nem játszom színházban, most csak énekesként lépek színpadra. Nyáron több fellépésem is volt.

8)    Tapasztalataid szerint mennyire hozza közel a színház a kollégákat?

A színház nagyon kemény csapatot kovácsol belőlünk, kicsit úgy, mint az iskolában. Ugyanakkor ezek általában szakmai barátságok vagy szerelmek, ha elkerülünk egymástól, hamar megszakad a kapcsolat. Természetesen féltékenység is van. Mikor új színész kerül a csapatba, előfordul, hogy nehezen fogadják be.  

9)    Hogyan élitek meg, ha egy nálatok kevésbé tapasztalt, mondjuk még tanuló, kap meg egy főszerepet?

Nem zavar, ha ilyen történik, hiszen a kezdő ugyanúgy elmegy a válogatásra, mint bárki más, és ő is a tudása alapján kapja meg a neki illő szerepet.

10) Milyen az Operettszínházban a próbák hangulata?

A rendező úr nagyon szigorú, keményen fog minket. Ő nem a színészekért, hanem a közönségért dolgozik. Kiabálni is szokott, és sírás is van néha, még a „nagyfiúk” között is.

11) Mi a különbség a kis- és a nagyszínpad között? Hogyan kell játszani az egyiken, hogyan a másikon?

Teljesen más. A kisszínpad hangulata leírhatatlan, olyan, mintha egy családi összejövetelen kezdenénk el játszani. A nagyszínpadon nagyobb gesztusokkal kell dolgozni. Az sem mindegy, van-e hangosítás. Ha mikroporttal énekelünk, még a hangzás is más egy kicsit.

12) Mi történik, ha rontotok a darab közben?

Ha rontunk, akkor gyorsan ki kell találni, hogyan lehet helyrehozni a hibát. Olyan, mint a tudathasadás: az agyam egyik fele „civil”, a másik „színész”. Ha valami nem megy jól, akkor a másik fél észreveszi, és segít. Ez azt jelenti, hogy akkor teljes mértékben a megoldásra és a játékra is koncentrálok. Nagyon gyorsan kell dönteni, a zene miatt nincs idő sokat gondolkodni. Egyszer, Elisabeth közben azt vettem észre, hogy rossz versszakot kezdtem énekelni. Szerencsére a következő sorban már vissza tudtam térni az eredeti szöveghez. Bizonyos esetekben egymásnak is lehet segíteni. Ha jól csináljuk, akkor csak az veszi észre a rontást, aki nagyon ismeri a darabot.

13) Természetes, hogy egy színész párhuzamosan több szerepet is játszik egyszerre. Nem keveritek össze a szerepeket?

Nem, mert a díszlet, a jelmez és a zene egyedi légkört teremt, mely szorosan összekapcsolja a színészt a szereppel.

14) Hogyan viszonyulsz a rajongókhoz?

Mint sokan, én is álltam gyerekkoromban a művészbejáró előtt a kedvenc színészemre várva, így tudom, milyen érzés. Szerintem ez a pálya a színház iránti rajongással kezdődik. Egyáltalán nem zavar, ha valaki megvár, és autogramot kér. Nagyon kedvesnek találom, mikor valaki hoz egy csokor virágot.

Van olyan, akinek nem feltétlen örülünk. Olyan is előfordult, hogy valaki azt mondta, öngyilkos lesz, ha nem játszom aznap este….. Persze, én is voltam rajongó!

15)  Izgulhat egy színész?

Szerintem a színészek nagy többsége izgul! Sőt, minél régebb óta megy egy darab, annál jobban izgulunk előtte, hogy sikerüljön megint valami újat nyújtani, és mindig jó legyen. Egyébként ez az izgulás általában a darab kezdetéig tart, ahogy színpadra lép az ember, elmúlik, átalakul.